2014-04-21

Komlós Gabriella


Csak hàrom kép.Az első, ahogy apàm úgy nègy èves koromban Simsonnal visz a kukorica földön, kacagok, sikítok, boldog vagyok."Kapaszkodj erősen, mert leesel..kapaszkodj, mondom...!...."De èn nem fèlek! A màsodik, amikor az első fiú aki igazàn tetszett, felkèr egy tàncra a gimi bàlon.Csak nèzem, nem gondolkozom, forgok, pörgök, simulok, nevetek, boldog vagyok."Holnap elmegyek, vègleg, màr nem jövök vissza ide többet, soha többet."....De èn nem fèlek! A harmadik pedig ...ahogy màr màr öntudatlan àllapotban ülsz velem szemben egy szèken, csak nèzel, csak úgy, bambàn,...nèha idètlenül vigyorogsz mint egy kölyök..., majd újra csak nèzel..s bizonyos mondatot ismètelsz fèlpercenkènt..., probàlod időnkènt màshogy mondani persze, nèha kàromkodsz közben, felcserèled a szavakat... de mindig csak ugyanaz a mondat lesz belőle...valami, amit csak úgy ember nem mondogat, főleg fèlpercenkènt, főleg bazdmeggel...., boldog vagyok. "De ne vigyorogj, menj aludni, àlmos is vagy, szèp is vagy, kèső is van, bazdmeg is, mit is mondtàl, menj aludni, ne vigyorogj...! ....Ès èn fèlek.




 There are only three pictures . the first one, as my father when I was around four years old takes me on his simson motorbike on the cornfield , I laugh , I scream , I'm happy . " Hold on tight , you'll fall down .. hold on , I said ... ! .... " But I do not fear ! The second , when the first boy who I really liked , asks me for a dance at the high school ball.I'm just looking at him I'm not thinking , I spin , twirl , I lean close , I laugh , I'm happy . " Tomorrow I'll be gone for good  , I will not be coming back here, never again . ".... but I'm not afraid ! ... The third one as you almost in an  unconscious state sit across from me on a chair, you are just looking at me just blankly sometimes grinning like an idiot like a little kid...,    ... and then you are just looking at me again .. and you repeat a certain sentence every half minute ... you are trying to say it differently from time to time of course, sometimes you curse,you mix up the words,but in the end it will be just the same sentence... something that people do not just say casually , especially every half minute , especially with the addition of fuck you .... I'm happy. " But stop smirking , go to sleep , you are sleepy ,you are beauty too, it's late too,also fuck you, what did you say, go to sleep, stop smirking...! ...And I'm scared."

2010-12-05

Martinkó Márk



Mérsékelt Bulletin a likvidátor-programról:
„Nem vetjük el és nem is tagadjuk azt, hogy sejtállomá­nyunknak van egy alapvető állaga, amely mindenkor a legnagyobb rugalmasságot igyekszik fenntartani anélkül, hogy a likvidácionizmus mocsarába tévedne..."
Mérsékelt és Részleges Bulletin:
„Nem ellenezzük kifejezetten a telepátiával foglalkozó kutatásokat. Hiszen a telepátia, megfelelően alkalmazva és kellően megértve végül is védelmet jelent a hatalomra törő egyének vagy érdekcsoportok által gyakorolt szervezett kényszer és zsarnokság minden formája ellen. Ellenezzük, mint ahogyan az atomháborút is ellenezzük, az olyan fel­használását az idevágó ismereteknek, hogy az egy másik élőlény egyéniségének az ellenőrzésére, erőszakos irányítá­sára, megalázására, kizsákmányolására vagy megsemmisí­tésére szolgálhasson. A telepátia jellegénél fogva nem egy­irányú folyamat. Az egyirányú telepatikus adás létrehozásá­ra irányuló törekvés a minősíthetetlen gonoszság tetőfo­ka..."




T.B. - Tentative Bulletin-Liquefaction: " We must not reject or deny our protoplasmic core, striving at all time to maintain a maximum of flexibility without falling into the morass of liquefaction..."

Tentative and Incomplete Bulletin: " Emphatically we do not oppose telepathic research. In fact, telepathy properly used and understood could be the ultimate defense against any form of organized coercion or tyranny on the part of pressure groups or individual control addicts. We oppose, as we oppose atomic war, the use of such knowledge to control, coerce, debase, exploit or annihilate the individuality of another living creature. Telepathy is not, by its nature, a one way process. To attempt to set up a one-way telepathic broadcast must be regarded as an unqualified evil..."

Biophoto: Vachter János

2010-10-28

Nagy Csaba



A plazmagömbök indukciós gerjesztésére viszonylag alacsony frekvenciatartományt alkalmaznak, az ultrahang-frekvencia alsó, már nem hallható részében. A kísérleti és egyedi berendezések, az olcsó megvalósítás miatt, 15-16 kHz-en üzemelnek. Ez a frekvenciatartomány azonos a tévékészülékek soreltérítésének frekvenciájával, ami 15 625 Hz. Az itt alkalmazott ún. sorvégfokozat ezenkívül impulzusüzemben a 15-16 kV-ot is előállítja, így ideálisan megfelel. Az egyenirányítót el kell hagyni, mert a jelenség nagyfeszültségű egyenárammal nem jön létre.








For inductive generation of plasma spheres, relatively low frequency range is applied, in the not audible, lower section of ultrasound frequency range. For cost-effective establishment, the experimental and individual equipments operate in 15 to 16 kHz. This frequency range is equal to the line frequency of TV sets, which is 15 ,625 Hz. Additionally, the so called line end stage, applied here, in impulse operation can generate up to 15 to 16 kV, so it can be used perfectly. The rectifier should be omitted since the phenomenon can not be generated with direct current.



Translated by: Judit Nyíri

tovább/more

2010-07-14

Vachter János

kezdetben vala A Paradicsom. a gyönyör, a teljesség, az egység, a harmónia. és minden milliárd szilánkra töretett az ember kiűzetésével, a pillanattal, mikortól kezdve tudta, hogy meghal. azóta keresi a szilánkokat. de a hat milliárd ember hatmilliárdszor milliárdnyi szilánkot hordoz magában. és keres. van köztük, aki a szilánkokból világot akar össze rakni. paradicsomit. pokolit. földit. emberit, angyalit, sosemvoltat, seholnemleszt. és ennek lehetetlensége ad minden gyönyörűséget. mert a milliárdnyi belső szilánk miatt mást, és máshogy lát, mint a másik. másnak látja, amit találni vél, mint a másik, még ha ugyanazt találják is meg. legyen az hegy, folyó, ember, arc, kéz, test, állat, sejt, vagy mégoly határozottnak tűnő dolog, mint egy épület. minden sugárzik, érzéssé válik. ugyanazt nézzük, másnak látjuk. mert másként érezzük, mert mások a szilánkjaink. másnak látjuk ezeket itt, magukat a képeket is, ha a képeket nézzük, és másnak látjuk azt, ami a képen megjelenik, mint ő látta, mikor képpé emelte a pillanatot. yan is másik milliárd szilánkot hordoz, mint mi. minden eltér, minden elmozdul a helyéről. mégis összeáll valami. mégis élvezzük, amit mutat. még ha a saját szilánkjaink fénytörésében látjuk is, amit ő látott, érzett, és bár más az, amit mi látunk, megértjük. vagy nem, de érezzük. és hisszük, hogy azt, amit ő is érez. de ez nem is fontos. ezekben a szilánkokban is a gyönyör, a teljesség, az egység szilánkjait fedezzük fel. mindenki a maga paradicsomáét. és soha nem lesz újra egy, A Paradicsom, de milliárd szilánknyi paradicsom. ezek itt az ő szilánknyi Paradicsomának szilánkjai. gyönyörködjetek, élvezzétek! 
- elmoro -





in the beginning there was The Paradise. contentment, completeness, oneness, harmony. then everything was broken into billion chips with the expulsion of man, from the moment when he became aware that he would die. since then he is searching the chips. but six billion people bear six billion times billion chips in themselves. and they are searching. there are some among them who want to construct worlds of the chips. paradisiac ones. hellish ones. worldly ones. human ones, angelic ones, never-been ones, nowhere-existing ones. and the impossibility of this effort produces all the delights. since due to the billion inner chips, they realise different things and view them differently than other people. they see their finds different, even if they discover the same subject. even if it is a hill, a river, a human, a hand, a body, an animal, a cell, or a quite definite object such as a building. everything radiates and becomes an emotion. we are looking at the same subject but see it differently. because we apprehend it differently as we have different chips. we either view these pictures itself or the contents of the pictures distinct from those ones that he noticed when he created the picture at a particular moment. yan also carries billion of chips distinct from ours. everything is different, everything is moving away from its place. yet, something is compiled. yet, we enjoy his presentation. even if we view the subjects, he saw or felt, in the refraction of our own chips, and even if we view them differently, we can apprehend them. or we can't, but we feel. and believe that our experience is equivalent to his emotions. but eventually this is not important. in these chips we also discover the chips of bliss, completeness, oneness. every people is of their own paradise. and though it never will be complete again, The Paradise, but still a billion crumbs of paradise exists. these here are the chips of his crumb of Paradise. let's be delighted and contented!
- elmoro -
Translated by: Judit Nyíri
Biophoto: Márk Martinkó 

2010-05-31

Mándi Emese


(biophoto: Altnőder Emese)
fényképek… ismerem. nem is kéz rajzolja, mintha festene, rézkarcolna, mintázna, firkálna. nincsenek saját vonásai, a technika hagy sötét foltot processzoron, filmen, papíron. milyen ellentmondásos. a kéz csak a gombot nyomja, a képhez nem ér ember, mégis. mégis sajáttá válik, mégis ráismerek. mégis látom, ő az. a képeket nézem, és őt látom. a tisztánlátást, az érzelmet, a költészetet, a nap forróságát, az árnyék hűsét az ő bőrén, a forgószél lendületét, amit ő támaszt fel és ami őt sodorja köztünk táncolva, az érzékenységét, az érzékiségét, az üdeségét, a kamaszságát, a nőiségét, néha még a leheletét is érzem, a nevetését is hallom. pedig a képek némák. és nem érezhetem a bőrömön. állítólag. de ez nem igaz. azt mondják, a fénykép a valóság. 
de nem az, így nem lehet. vagy mégis. de nem objektív. saját valóság, amit közvetítenek. így lesz a miénk. mert szórja két kézzel, közénk, és ha tudjuk, befogadjuk. aztán egyszer a sok fényképből, szilánkból összeáll egy kép. róla. egy képen sincs rajta, mégis őt látom. megismertem, ismerem. körbeértem. most jó, megnyugodtam, örülök.
-elmoro- 







images... I know them. it's not a hand that is drawing them as it would paint, etch, mould, scribble. it doesn't have own characteristics. it's only the technique that leaves black spots on the processor, film, or paper. what a conflict. the hand just pushes the button, but the image is not touched by a human, and yet. yet, it's becoming her own, yet, I can recognise it, yet, I can see that it's hers. I'm viewing the pictures and see HER.
the discernment, the emotions, the poetry, the heat of the sun, the cool of the shadow on her skin, the whirl of the windstorm provoked by her, which drifts her dancing among us; her sensitivity, her sensuality, her peachiness, her naughtiness, her femininity; I feel her breath, hear her laugh. even if the images are silent. and I can't feel them on my skin. allegedly. but this is not true. people say, photos ARE the reality. but they aren't, they can't be. anyway, they might be. but they're not the objective reality. they're an own individual reality conveyed by someone. this is how they can become ours. because she spreads them to us with both hands, and if we are able to, we can comprehend them. then, from many photos, chips, the image is assembled. of her. she is not visible in either pictures, and yet, I can see her. I've become familiar with her, I could learn her. by now, I could get around. I feel good, I'm relaxed, I'm contented.
-elmoro-
Translated by: Judit Nyíri

tovább / more 

 

2009-08-16

Janda Anna

"Nem a klozett ült rá a képzeletre.
Egyszer velem is megtörtént ugyanez.
Jól emlékszem az esetre: egy öregasszonyt összetévesztettem egy vermonti pisztrángpatakkal, és persze kénytelen voltam bocsánatot kérni.
Elnézést - mondtam - Azt hittem, hogy ön egy pisztrángpatak.
Tévedett - felelte az öregasszony."
(Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában)

(biophoto: Hajdrák Tímea)









" Not the loo sat on the fantasy.Once it happened the same with me.I remember the case well: I took an old woman for a trout stream of Vermont and of course I had to apologise.Sorry - I said - I thought that you are a trout stream.You are wrong - answered the old woman."
(Richard Brautigan: Trout Fishing in America)